A zene apró elemekből, hangokból épül fel. Ezek a hangok alkotják a dallamokat és a harmóniákat. A nyugati zenében hét alapvető hangot, más néven törzshangot használunk. Ez a zenei ábécé, amelynek betűi a következők: C, D, E, F, G, A, H.

A hangoknak van egy fontos tulajdonsága: a magasságuk. A hangmagasság azt jelenti, hogy egy hang mennyire magas vagy mély. Gondolj egy zongorára! Ahogy a billentyűkön haladsz jobbra, a hangok egyre magasabbak, csilingelőbbek lesznek. Balra haladva pedig egyre mélyebbek, dörmögőbbek.

Ugyanez igaz az emberi hangra is. Egy szoprán énekesnő hangja magas, míg egy basszusé mély. A zenei ábécé hangjai (C, D, E...) ismétlődnek egyre magasabb és magasabb pozíciókban.

A hangok közötti távolság nem mindig egyforma. Kétféle alapvető lépést különböztetünk meg: az egészhangot és a félhangot. A félhang a legkisebb távolság a nyugati zenében, az egészhang pedig két félhangból áll.

A törzshangok sorában a legtöbb szomszédos hang között egészhang távolság van. Azonban van két kivétel, ahol a távolság csak egy félhang:

• Az E és az F között
• A H és a következő C között

Ezt a zongorán is láthatod: az E és F, valamint a H és C billentyűk között nincsen fekete billentyű. Ez a két félhang-lépés adja a hangsorok jellegzetes hangzását. Ennek megértése kulcsfontosságú lesz, amikor később skálákat építünk.

Most, hogy megismerted a zene alapvető építőköveit, tegyük próbára a tudásodat!

Ezeknek az alapoknak a birtokában már sokkal könnyebb lesz megérteni a dallamok és akkordok működését.